Jezsuita Önkéntes

2015. május 20., szerda

Minden jel arra mutat, hogy eső jön. Régóta vártam, száraz volt a tavasz. Megsínylették a növények, különösen, amiket én ültettem át, késve, tavasszal, erőlködve, kiszolgáltatva az én rendszertelen gondoskodásomnak....

De növekszik bennem a hit, hogy jön az eső, és az Isten végül megkönyörül rajtunk.
Növeldd bennünk ezt a hitet!
Küldd el Szentlelked szelét, hozzon esőt életünkre! Szeretnénk, hogy meghaljon bennünk a régi mag, tisztulni, növekedni, kibontakozni kivirágozni és gyümölcsöt hozni, szereteteben

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Magamról röviden

Valahogy úgy alakult az életem, hogy megszerettem az önkéntességet. Volt amikor családban kellett segíteni, volt, hogy barátok hívtak kalákázni, és volt, hogy egy felebarát volt bajban.
Van egy rész a Szentírásban, hogy amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is. És megmaradt bennem egy atya buzdítása ehhez kapcsolódóan, hogy "ki kell próbálni" és hogy "az Istent nem lehet nagylelkűségben felülmúlni"
És én próbálgattam ezt, sokszor fukarkodva, kicsit bátortalanul, de elmondhatom, hogy mikor igazán adni próbáltam, tényleg azt vettem észre, hogy mennyivel többet kaptam az Istentől! Habár néha nehéz helyzeteket teremtettem a nem átlagos útjaimmal, az Istem mégis minden nehézségből kisegített, és gondviselésével mindent megadott, amire éppen szükségem volt. Ezek a tapasztalatok nekem sokat segítettek, hogy őszintén hálás lehessek Neki...
Sokan féltettek, hogy "csak kihaszálnak...", meg hogy "hosszútávon nem lehet így, nagylelkűségből élni" és "pénz nélkül, szeretetből megélni"... Nem tudom, hosszútávon hogy alakul az életem, de most jónak érzem így. És persze van sok makacsság is bennem, megmutatni, hogy csakazért is lehet, pláne, ha még az evangélium is ebben erősít...Tudom, nem feltétlen a bizonyítás, elismerés utáni vágy a legjobb motiváció, de a reményem, és kérem is sokszor az Istent, hogy tisztítsa meg munkálkodásomat az efféle önzéseimtől, és ezáltal illessze be az Ő isteni tervébe, épülhessen rajtam keresztül is az Isten Országa.

Egyébiránt Gödöllőn tanultam környezetgazdálkodási agrármérnök szakon, és ez is ebben a törekvésemben erősített. Belelátva a problémákba, kezdett foglalkoztatni, hogy merre lehet a kiút. És aztán ahogy tágult a látóköröm, észrevettem, hogy nincsenek különválasztható hulladékos problémák, de mégcsak környezetvédelmiek sem, hanem ez egész egy összefüggő rendszer, és az én olvasatoban az Isten és az ember viszonyáról szólnak. Hogy mindez az anyagi világ minden szépségével, jóságával és nehézségével és problémáival arra van, hogy az ember fejlődjön általa, tanuljon élethossziglan, mind kicsit jobban felismerje az Isten logikáját, hogy ezeken keresztül Ő hogy próbál szeretni, terelgetni, vonzani az igazi boldogságra, amire teremtett minket...