Ma hála Istennek, szép csendesen esett az eső. Ennek most nem csak a növények örülhettek, hanem én is, mert kicsit fellélegezhettem, kicsit a belső dolgokra terelte a figyelmemet. Az előző szép napsütéses napokban is sok testi és lelki ajándékot kaptam, csak nem szakítottam időt, hogy leírjam ide...

Már ahogy a múltkor is írtam, egyre inkább az kezd foglalkoztatni, hogy ezek az önkéntes munkálkodásaim, amik sokszor a földhöz kötődnek, hogyan szolgálhatják mégis a lélek felemelkedését. Leegyszerűsítve azt mondhatnám, hogy a gazdálkodásunk, munkálkodásaink gyümölcseivel táplálhatjuk testünket, védhetjük a hidegtől és a melegtől, de mégiscsak többre lettünk teremtve...

Én is az utóbbi napokban sokat voltam a kertben. Sok tavasztól nevelt paprika, paradicsom, és tökféle palántákat ültettünk még ki, magról is vetettünk még babot, borsót, répát, salátát ültettünk még szét, tulipánhagymát szedtünk ki, kilocsoltuk az esővíztartalékokat, folytattuk a talajtakarást fűvel, lombbal, még a kartonpapír-darabos takarással is kísérleteztünk...Egy barátomnál edig még akácpergetésben is részem lehetett. 

Közben még mindenféle egyeztetések, megbeszélések az Önkéntes Év előkészítéséhez...sok utazgatás...

Persze megint sok szépséget is kaptam. Gyönyörű most a határ, teli vadvirágokkal az utak mentén, pipacsok, ...(Hej megint kellett volna legalább egy kép...), mezei pacsirta, a búzamezők hullámoznak a szélben, méhek zsongása, és a méz illata és ízei, az első csereszkék, meggy, eper...

De néha úgy érzem, az hogy elvégeztem a munkát, és hogy van mit enni, nem sokat számít (Ráadásul nem is "ön-ellátás" ez. Én munkálkodok, annak lesz is valami gyümölcse, de inkább az Isten halmoz el és táplál minden jóval, ami nem az én munkám gyümölcse, hanem ingyenes ajándék...)

Aztán sokszor észreveszem, hogy az eltervezett, sürgősnek gondolt munkáim megkötnek. Sokszor kapok feladványt, hogy vajon fel tudom e ezeket áldozni ("a feléből mennyit engedek?..."), ha épp valami, vagy valaki közbejön, és a szeretet másra tenne előre. És ez sokszor nehéz, de pedig talán épp ez adhatna értelmet, emelhetne fel...

Sok mostani élményem egy filmet juttat eszembe, ami nekem nagyon fontos lett, talán sok mindenben megérintett. Az a címe, hogy Madárszabadító, felhő, szél. Ajánlanám szeretettel (Itt fenn is van a  youtube-on:
https://www.youtube.com/watch?v=iK67KSCprJA  )

Sokminden miatt idekapcsolódhatna, most csak egyet emelek ki, mikor a film végefelé (kikerestem, 1 : 17 körül van a filmben) a zarándok találkozik egy kaszás emberrel, aki a napi nehéz munkától kiizzadva szembesül a zarándok madárszabadításával. 

Valahogy mindkettő él bennem, és szeretném valahogy összebékíteni a kettőt...

Most csak ennyit írok, szeretettel:

SÁ

Végül minden jóra fordult!

Ez lett az alapvető élményem az első önkéntes alkalom kapcsán. Habár minden kicsit másképp alakult, mégis lett volt jó. Pont jött Enikő még pénteken, akitől tanulhattunk néhány hajtogatási módot, hogyan lehet ragasztó nélkül egyszerű, és szép tasakokat hajtogatni a szárított gyógynövény teafüveknek.

Pont találtunk annyi kis cserepet, poharat, amennyi a kis körömvirág, pillangóvirág, és más palántáknak kellett, és Ágival egész gyorsan ki is palántáztuk. Bodzaszörpöt is csináltam egy keveset mézzel és borkősavval, de a Csenge nagy adag szörpje, ami pedig inkább édes volt, pont jól kiegészítette... Sikerült a hétvégéig sokféle gyógynövényt megszárítani és lemorzsolni néhány önként jelentkezővel: csalán, citromfű, borsmenta, szederlevél, rozmaring, bodzavirág gyűlt össze vászonzacskókba...És még a hétvégén ki is fejlesztettük, hogy célszerű csomagolni, mi lehetne a felirat, még egy logó-tervet is kaptunk Bencétől. Nem vittünk ki nagy előregyártott készletet belőle, de ott pont volt annyi idő, és néhány segítő kéz, hogy megtöltögessük, és "dedikáljuk" a kis tasakokat.... Sajnos megint elhanyagoltam a fotózást, úgyhogy majd utólag fogok tenni néhány képet ezekről a tasakokról...

Szóval nem a terv szerint lettünk kész a pünkösdi máriaremetei Karizmák Ünnepére, mégis minden épp összejött, épp elég volt, épp jó volt...

Végül minden jóra fordult, Istennek legyen hála érte!

Rájöttem, hogy nehéz lesz ezt a blogot vezetni. Túl sokat kellene írjak, hogy jobban megérthessétek, mit, hol, miért csináltam éppen, és hogy miként élem meg annyi mindenféle helyzetben az Isten szeretetét irántam is. Azt hiszem inkább felvillantani tudok majd néhány élményemet, és csak reménykedhetek, hogy ti is kedvet kaptok,  hogy felfedezzetek hasonlókat a sajátotokban....

Az utóbbi időben többször jártam Zsámbékon és Pátyon. Egy barátomnak komoly műtétje volt, miközben gyümölcsöse van, és méhészkedik. Megkért, ha van egy kis időm, segítsek neki, amig kicsit felépül. Így pótolhatom az egyetem hiányos gyakorlati óráit, szőlő, őszibarack metszés, méhészet különböző fogásait...
Aki földdel foglalkozik, annak ilyenkor tavasszal elég sok munkája van. Mégis, mennyi minden kárpótolja a testi fáradságot. Micsoda színek, mikor az ember rózsaszín virágokkal teli őszibarackfák között dolgozik! És micsoda illatok vannak ilyenkor! Nem csak a virágok, az erdők, mezők illata, - ami különösen a reggeli és esti biciklizésekkor még erősebb - hanem érezni a föld, az este és a patak illatát. Ha már itt tartunk, tegnap este szénapadláson aludtam.  Nekem ez nem kényelmetlenség, hanem ellenkezőleg, ha hiszitek, ha nem, de abban a széna illatban és "kipárnázott" helyen tudok a legjobbakat aludni.
És mennyiféle madárral találkoztam! Kár, hogy nem volt nálam fényképező...De ezt próbáljátok elképzelni: Zsámbék és Páty között, az úthoz közel, a lemenő napban, akácillatban, zöld búzamezős dombok között kis víztükör, benne vadkacsákkal és egy gémmel...

Az Istent mégis a gondviselésében tudom leginkább dícsérni. Hogy úgy alakította a napjaimat, hogy pont belefért, ami kellett, pont odaértem, épp találkoztam, épp meghívtak ott ebédre, épp még el is tudtam kísérni az ovodába...bebizonyosodott, hogy felesleges volt aggódnom.
Kicsit küzdök ezzel az aggodalmaskodás lelkületével. Sok mindenről azt gondolom, hogy sürgős, hogy pl. ültetésekkel el vagyok késve, vagy még több féle dolgot jó lett volna ültetni, vagy méginkább, hogy itt is, ott is elkelne talán egy kis segítség... Még keresem, hogy kellene jól csinálni a "nemet mondást" Mert néha érzem, hogy a több sokszor nem jobb. Többfelé járok, dolgozok, de így nem tudok teljesen ottlenni sehol. Talán ezzel fájdalmat, szenvedést is okozok. Szegény növényeimnél látom. Néha azt gondolom, hogy az útfélre hullott magot én szeretném megmenteni. (Épp most volt is ilyen, hogy az útmentén elszóródott napraforgóból kelt kis növényekből akartam átmenteni a kertbe, ha már az ott úgyis le lesz kaszálva...) De sokszor az lesz belőle, hogy akár egy hétig is várakozik egy vödörbe, vagy egy cserépbe, vagy épp nem is tudom jó kezekre bízni, és mégis kiszárad, vagy megeszik az "ég madarai"...És attól tartok, az emberekkel is így vagyok, hogy sokszor inkábbtöbbekhez megyek, miközben másokat elhanyagolok, esetleg meg is bántok ezzel a figyelmetlenségemmel...

De most talán egy kicsit fellélegezhetek. Az Isten olyan jó hozzám, hogy nagyon sok mindent engedett "kipipálni az elintézendő listából". Mostanában szinte minden sürgősebbet kiültettem a földbe, az Isten jobban gondoskodik ott róluk. Épp gondolkoztam, hogy most fogyott el az esővíz, és talán kellene locsolni. De hát ekkora kertben az jó sok idő, és a vízórát sem szeretem pörgetni...

És akkor most este elkezdett esni az eső...Jó kiadósan. Megteltek a hordók és a vödrök újra, és a szomjas föld és a növények is jól lakhattak...Nekem meg valahogy az egyik leszebb élményem lett egy tető alatt állni, és csak nézni, ahogy esik az eső...
Ezt a békességet kívánom nektek is, szeretettel:
SÁ

Írok azért néhány élményemről, munkámról a legutóbbi időből.

Az előző napokban sokféle gyógynövényt gyűjtöttem. Már nagyra nőtt a citromfű, és a menta és sok helyen a fű között volt, amit amúgy is le kellett vágni. Ezek egyébként a tövükről hajtanak új hajtásokat, lehet majd még szüretelni az idén. Virágzik már a a bodza és az akác, amiknek szintén jó a teája. Kipróbáltuk az útkeresős lányokkal palacsintába sütve, meg szörpöt is csináltunk, szerintem jó lett.

A  teának valóknak meg csináltam a padláson egy szárítóhelyet: gerendákra keresztbe erős, hosszú bambuszrudakat, arra pedig valami szúnyoghálófélét tettem. Még tanulnom kell a fotózást, de talán el tudjátok képzelni...

A kertben folytattuk a palánták kiültetését. Még néhány "önkéntes útkeresővel" palántázgattunk paradicsomot, paprikát, csillagtököt, sőt még dinnyét is!
itt vannak az ajtó előtt:

Vetettünk a földbe többféle salátát, hagymát, répát, borsót, babot, cukkinit, bazsalikomot, borsikafüvet, kaprot, édesköményt, és még virágféléket, hajnalkát a kerítés mellé, bársonyvirágot, haranglábot, körömvirágot, mályvát...

Kísérletezünk szelídebb termesztési módokkal. Ásás helyett földre komposztra vetéssel, és mulcsos takarással...Majd ezekről is talán mesélek bővebben kicsit később. Most csak egy képet mutatok, ahol látszódnak a saláták, cukkinik bemulcsolva, egész szép tiszták (leszámítva néhány évelő gyomot, ami időnként áttör rajta, mint pl. a sszulák) de mögötte talán sejthető a képről, hogy ahol nincs takarva a talaj, ott könnyebben ki is szárad, cserepesedik a talaj, és a gyomok is kizöldültek már rajta...

Közben Mihály testvér szépen rendezi a többi részt. Az epreskertje igazán csodálatra méltó! A tavasz elején komposztot is kapott, a száraz időben sok locsolást, aztán sok kapálást...Lassan meg is termi gyümölcsét... Még most ott is kicsit betakartuk  a talajt a szomszédból kapott, levágott fűvel, hogyha esős idő jönne, a földre hajló gyümölcsök ne rohadjanak el olyan könnyen. Körülötte is, és sokfelé a kertben magról kelt fokhagyma zöldell, néhol meg ősszek kikelt, áttelelő saláta.

Még sokmindent írhatnék a kert dolgairól, munkáiról, de szeretném legközelebb azzal folytatn a bejegyzéseket, hogy hogyan tapasztalom meg ezeken keresztül az Isten tanítgatását, gondoskodását, szeretettel:
SÁ