Te tudod, Uram.
A pusztai magányhoz, és zord időjáráshoz szokott fa és az
érzékeny szobanövény találkozott.
Megszerették egymást, egymásban akaszkodtak, összenőttek, és már el sem tudnak válni egymástól. A
JóIsten humora, hogy ilyen különbözőnek teremtette őket, és mégis egymáshoz
kötötte.
De most aztán tanakodhatnak, hol tudnak így együtt élni. Nem
is lehet tudni, csak sejteni, mik az igényeik, milyen földet, mennyi vizet és
mennyi meleget és mi minden mást igényelnek a kibontakozáshoz. Azt se tudni,
honnan származnak, csak sejtem, nem is biztos, hogy ezen a földön van az igazi
hazájuk.
Most Gömörben próbálják az átültetést. Ott hideg van, és
ritkán kapnak csak hazájukból égi táplálékot. Lehet, menniük kell, hacsak a
szeretetből nem születik nagyobb melegség, és valami égi áldás meg nem öntözi,
hogy gyökerüket ott mélyítsék mélyebbre.
Te tudod, Uram.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése